Hey guys...

Igazából annyi minden van bennem....
Annyi minden, amit senkinek nem tudok elmondani. Nem azért, mert nincsenek barátaim. Több van, mint amit akarhatnék... csak egyszerűen a barátokat nem az érzelmek, hanem a titkok érdeklik. Ha valakinek titkos kapcsolata van, és megosztja ezt valakivel az rögtön a bizalmasává válik... legalábbis ezt gondolják az emberek. Szerintem ha valaki elmondja, hogy hogy éli ezt meg, valójában akkor váltak barátokká, akkor ismerik egymást.

Úgy döntöttem pontokba szedem, amit elszeretnék mondani.
"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"- mondta egy nagyon bölcs ember, Karinthy Frigyes. Igazából az olyan embereknek van blogja... áhh ezt majd kifejtem később bővebben... egész jó kis cikk fog születni belőle. Miért is kezdtem most el írni?

Néztem a Gossip Girlt... Mondhati ez a sorozat a múzsám. Elég hülyén hangzik, de igaz. Mindig mikor nézem ezt a sorozatot olyan érzéseket vált ki belőlem, amit más nem. Az emberek függetlenek benne, a pénz nem akadályozza őket, mégis nagyobb a teher rajtuk, mint hinnénk. Érdekes az egész. Újraértékelem az eddigi életem, mikor ezt nézem. Volt, hogy beteg voltam és megnéztem egyhuzamban vagy 15 részt. Aztán egyszer csak kikapcsoltam. Azt mondtam elég, menjünk tanulni. Kitakarítottam a szobámat, helyet csináltam a falamon, hogy olyan dolgokat rakjak ki, ami inspirálhat engem, tanultam. Mert hirtelen elegem lett abból amit láttam és mert észrevettem, hogy olyan nincs, mint amit ott látok. Legalábbis nem Magyarországon.
Mi történt ma? Ez a sors, vagy Isten, ki hogy nevezi... A TV kikapcsolt. Azaz ez nem volt olyan véletlen, de nem áramszünet, mindegy, bonyolult. Elment a sorozat, nem tudtam nézni. És elkezdtem gondolkozni. Ami sose jó... És rájöttem bizonyos dolgokra. Ezeket mindig is tudtam, de most valamiért érzékenyebben érint. Nem tudom miért... Úgy érzem az életem kisiklik a lában alól... egyszerűen nem találom magam. Keresem, de nincs meg. Néha úgy érzem, hogy kergetem, mint az árnyékot a kisgyerekek és nem veszi észre, hogy nem ő követi az árnyékát, hanem fordítva és ha lefeküdne elkaphatná... amikor közel járok hozzá, hogy elkapjam, minden elsötétül és az árnyék eltűnik. Majd megint előjön, hogy kergethessem, aztán megint elhalványodik. Kiszalad a kezeim közül. Nem tudom ki vagyok. Értem én, hogy ennek a korszaknak a lényege, hogy megtaláljam és addig kergessem, míg el nem kapom. De engem annyira érdekel minden, hogy semmi se érdekel. Nincs egy szenvedélyem se, nincs amiben igazán jó lennék. oké tudok énekelni, de nem annyira, hogy vigyem is ezzel valamire. Tudok valamennyire zongorázni... a valamennyire talán túlzás is. Egész jól rajzolok, csak mondjuk nem elég jól. Értem a matekot, habár ezt általánosságban mondtam, nem a mostani állapotomra. Szeretem az irodalmat, a történelmet.... de egyiket se annyira, hogy le tudjak horgonyozni mellette... Én csak szeretnék valamit, ami mellett ottmaradhatok és megmutathatom, hogy igen, ebben igazán jó vagyok...
tudjátok mi a legidegesítőbb? Volt olyan, amiben tudtam a legjobb lenni. Nyertem versmondó versenyt. Az a legjobb érzés. Amikor megnyered. Ott van a cm a kezedben és azt mondhatod, hogy te vagy a legjobb, nincs aki jobban csinálná. A csúcson állsz, nem a második, vagy a harmadik vagy, hanem az első. A legelső. A tápláléklánc csúcsa és te vagy az aki megmarad. Igen. Majd hirtelen rádöbbensz, hogy igen, a csúcs változik, mert az a tehetség, amit kaptál nem elég.
Van egy csomó hibám. Makacs vagyok, és reálisan látom a dolgokat. Magamat is.... habár kicsit kiélezve. Nagyon nyers vagyok és egyszerű, mégis bonyolult. Elérem, amit akarok, és tudom manipulálni az embereket. Mindez könnyen megy. Csak utálom ezt csinálni, és mégis csinálom. Utálok hazudni mégis néha olyan nehéz az igazság. Mostanában törekszem arra, hogy tisztázzam a dolgokat. És kifizetődik. Azt kell mondjam megéri. Nem akarok példákkal pedálozni, de higgyétek el, hogy nincs jobb, mint tisztának lenni az emberek szemében. Az emberek azt mondják, hogy egy piszkos papírt nem lehez kitörölni, maximum új lapot indítani. Én azt mondom, hogy mindent ki lehet mosni. Némelyik folt makacsabb, van ami könnyebben kijön, mint hittük. De idővel és türelemmel mindent el lehet távolítani.
Azt hiszem azért írok ide, mert nincs egy normális barátom. Amíg volt, nem kellett, hogy blogot írjak, mert leírtam neki a bajom.

Na jó... ezt most egy nappal később írom....
Tegnap kicsit ki voltam idegileg, mert elkezdtem gondolkodni... A dolgaim egytizedét írtam le, mert aztán elvonta a figyelmemet egy bizonyos "Halvány ibolya", amit elkezdtem keresni, de nem találtam... aztán meg jobb kedvem lett... most egész jó kedvem van.... majd írok a mai napról holnap... mert holnap megjön az AVONom... :D (kösszi Ancsi (L))