Fizikkkka

Hát igen... mi veszi rá az embert, hogy hajnali... ilyenkor bloggerkodjon? Tök egyszerű... unja a fizikatanulást és minden mást szívesebben csinál...
Holnap fizo TZ... meg kémia felelés... szóval tényleg meg kellene tanulni... csakhogy bármennyit is tanulok, úgy érzem, hogy tök felesleges, mert egyszerűen nem tudom... igen, talán kellett volna minden órára tanulni... tudom... ezt nem lehet így behozni... de én azért nagyon szeretném... komolyan... szóval igyekszem...

Az elmúlt napokról...:

A múltkor, mikor nagyon rosszkedvűen írtam, azért buktam ki, mert hogy igazán nincsenek barátaim. De tulajdonképpen annyira nem gázos a helyzetem... Persze azért megkérdezném a barátaimtól, hogy egy 10es skálán mennyire tartanak nélkülözhetetlennek... de mindegy...

Lassacskán lecserélem ezt a designt, mert hát elég gáz... engem nagyon idegesít...

Rájöttem, hogy tök empatikus vagyok... néhány személlyel. Van akiknek kiröhögöm a baját, ami nem szép, de van akiknek én pusztulok bele a szomorúságába. Egyszerűen... vannak akiknek a problémái annyira röhejesek, hogy az hihetetlen és ezért nem tudom komolyan venni a személy problémáit, de azt, amikor valaki csalódott és mélyen, látszik is rajta, hogy komolyan szomorú és elkeseredett, azzal nagyon együtt tudok érezni és teljesen kivetítem magamra a panaszait.
Szerencsére megvan az a jó tulajdonságom, hogy egyszerűen nem tudok tartósan szomorú lenni. Valamiért az örömközpontom sokkal fejlettebb... Ez nem azt jelenti, hogy hű de pozitív vagyok, inkább azt, hogy reálisan látom a dolgokat. És nem úgy élek meg mindent, ahogy velem esik meg, hanem az érem másik oldalát is megpróbálom figyelembe venni. Én csak egy napig tudok szomorú lenni, de olyankor a depresszió legmélyebb részeit átélem... viszont én ezeket... kialszom, vagy nem tudom. Nem tudok ugyanazzal az érzéssel kelni, mint amivel lefekszem... este a problémáim eltűnnek.

Még valamire rájöttem... habár nem önerőből... a lényeg, hogy rájöttem, mi zavar egy emberben a legjobban. Az, ha ítélkezik. Mindenki hazudik, vagyis hazudott életében legalább egyszer. Van aki azt mondja, hogy az őszinteség a legjobb minden helyzetben. Én is úgy gondolom, hogy az a legtisztességesebb minden helyzetben. De velem sokszor előfordul, hogy menteni próbálom a búrámat. Szóval igen, kedves tanáraim előfordult már, hogy puskáztam, leckét másoltam, sőt az is, hogy még az utolsó pillanatban is megpróbáltam menteni magam. És hát rosszul is érzem magam miatta... de inkább legyen egy-két nem önerőből jó jegyem, minthogy rossz legyen az év végi átlagom, vagy ne adj Isten, ne vegyenek fel oda, ahova szeretném. Anyuk mindig azt mondják, hogy a 11.-12. a legmeghatározóbb és ott dől el az ember sorsa. És hát igen... megteszek mindent annak érdekében, hogy sikerüljön. Oké... kedves tanáraim, ez nem azt jelenti, hogy nem tanulok. Mert azért a kémián kívül, csak látják, hogy teljesen hülye nem vagyok a tantárgyakból, és ha lusta is vagyok, de azért egy kis eszem van a dolgokhoz... a lényeg, amit ki akartam hozni az egészből. Hogy igen vannak különböző emberek, különböző hibákkal... és én nem ítélkezem. Mindenkiről van véleményem, ami sokszor rossz. De utálom, ha valaki szid valakit. Van hogy én is partner vagyok a kibeszélésbe, de utána átkozom magam. Sajnos néha jól esik rosszindulatúnak lenni... de igyekszem tenni ellene. Viszont igen, vannak akik látszólag ilyenek-olyanok és akikről van véleményem. És azért többnyire őszinte vagyok. És ha nem is megyek oda valakihez, hogy "szerintem egy szar alak vagy", ha ő odajön hozzám és megkérdezi, hogy mi a véleményem róla, megmondom. De nem rontok ajtóstul a házba. A rossz az, hogy ha azt hallom, hogy a barátnőim arról beszéltek, hogy mit csinálok rosszul,az nagyon szarul esik, de én is megbeszélem mások háta mögött... mondjuk azért ez nem igaz... nem a háta mögött, mert, ha valami nagyon gáz, akkor azért szólok, csupán szeretetből. És megpróbálom csak a legbelsőbb embereknek elmondani a rossz véleményem. Mindenesetre megfogadom innentől, hogy kibeszélni soha többet nem fogok senkit, mert ez a leggaládabb és legundorítóbb dolog... leszámítva egy pár dolgot :D

Mire jöttem még rá? Hogy van még néhány gyengeségem. Pl. Iszonyat büszke vagyok. De pont ezért nem is ítélek el más büszke embereket. Nem ítélkezem... Szóval igen szeretek dicsekedni... rossz szokás...

És tudjátok milyen bókot kaptam ma? Hogy igazi lány vagyok... vagyis olyan, aki nem tökéletes, sok a hibája, de ez teszi igazivá és nem álomképpé... Az összes regényben az volt a kedvencem, akinek a legtöbb hibája volt, mert egyszerűen pl. egy Pál utcai fiúkban mennyivel élőbb egy Geréb, mint egy Nemecsek... komolyan... asszem így hívták őket... mindenesetre ez a nézetem megért egy dicséretes 5öst irodalomból :D (látjátok... elég büszke típus vagyok)

Hümmm... na jó.. megyek és fürdök egyet... közben kémiázok, aztán visszakanyarodok a fizikához... pápápápá...