2010. február 19., péntek

az élet... ez van

Ez az a pillanat az, amikor rájössz, hogy igazad van.
Egyik órán még régebben el kezdtem vitatkozni Ancsival, azaz olyan Amerika által elismert mosolygós, csak a szavainkkal gyilkolós vitába kezdtünk.... na jó nem is... érvelt, meg én is, ennyi volt... :D
A vita arról szólt, hogy hogy milyen kapcsolatok a legfontosabbak. Anita azt mondta, hogy nem mondaná egyiket se a legfontosabbnak, mert szerinte ha valakinek csak a családja van, az is kevés, ha csak a barátok, az is kevés, illetve ha csak a szerelem, házasság az se kielégítő egy ember életében.
Szerintem ez tök érthető és tökre igaza van abban, hogy egyik sem elég önmagában egy teljes élet élésében. Viszont, ha idealizált életről beszélünk más a helyzet. A válaszom a következő volt.
A barátok cserélődők. Az életünk különböző periódusaiban más-más barátaink lesznek. Óvoda, Általános iskola, Gimnázium, Munkahely, Nyugdíjas idők.... Amúgy munkahelyen belül is változatosság van... Két fajta állandóság van, amit ismerünk barátok terén. Az egyik, ha életed végéig ugyanott élsz és a barátaid is, ezért a szomszédság miatt lehetővé jöhet az amit "örök barátságnak" neveznek. Ennek vajmi kevés a valószínűsége. A másik az egyházi közösségekben rejlik. Az többnyire állandó véleményem szerint. Az esetleges harmadik választ azért nem említettem, mert összefügg a mondanivalóm következő részével. Szóval ha egy rokon az a barát. És itt bejön az, hogy lehet rangsorolni kapcsolattípusok között. A család állandó. Nem választható. A génjeid, a személyiséged, alkatod mind a családodtól jön. Minden. Tisztelned kell őket, mert nem vagy több, mint ők. Ez főleg a testvérekre vonatkozik. Nagyjából ugyanannyi ideig fogtok élni, ugyanolyan vér folyik az ereitekben és ha vesére lenne szükséged ők tudnának adni. Ez van. Ismétlem idealizált családi életről beszélek, szóval nekem senki ne mondja, hogy mi van akkor, ha valakit vernek a szülei, vagy erőszakolja az apja.

És ezt mind miért írtam le? Nem számíthatok senkire csak a családomra. Erre rá kellett jönnöm. A barátaim, akiket azoknak hittem vagy hiszek szépen végignézem, ahogy tönkreteszik magukat és nem tehetek semmit. SEMMIT... minden ember magáért felelne? Azt mondják ne aggódjunk, tudják ők, hogy mit csinálnak. Tudják, mikor kell kirakni a STOP táblát. De mi látjuk, hogy nem tudják. És mit tudsz azonkívül tenni, hogy azt mondod, hogy NE? Semmit. És aki ebbe nem törődik bele, az igyekezni fog hiába. Időt fog ezzel tölteni hiába. Talán én kevesebb vagyok, mert látom, hogy mi az amivel felesleges törődni? Én mindenkit biztosítok arról, hogy ha segítség kell neki, akkor segítek. ott vagyok komolyan. Akkor amikor rájött arra, hogy hülyeségeket csinál... de addig senki kezét nem fogom fogni. Senki játékában nem veszek részt, és nem fogom annak az érzetét kelteni, hogy elfogadok mindent úgy ahogy van. Az életben szörnyűbb dolgok is vannak, mint az amit mindenki a sajátjának hisz. Mit találnak megoldásnak? 3 óra tudatlanságot? Haitiben 250 000 ember halálát okozta egy földrengés. És mit csinál az önsajnáló magyar ember? Azt hiszi csak neki vannak gondjai. Emberek elvesztették a családjukat, otthonukat, tiszta vízre gyűjtenek nekik pénzt. Azt, ami nekünk mindennapos (pl. ivóvíz), nekik a túlélésüket jelenti. Azok az emberek mindent megadnának, ha olyan helyzetben lehetnének, mint azok, akik önsajnálatba merülve eldobnak maguktól mindent és mindenkit. Mert őket nem érti meg senki. Olyan nehéz az iskola, és amúgy minden szar mostanában. És az a másik is csúnyán néz rám... ember. Van fedél a fejed felett! Panaszkodtál amiatt valaha, hogy nincs mit enni vagy inni?? Mi a legnagyobb gondod? Hogy anyu megtudja, hogy egyest kaptál és ezért egy hétig nem mehetsz sehova a "barátaiddal", akikkel az utcát rójátok, és a cigicsikkek messzebbre dobásával versenyeztek. Nézz magadra. Ezt az életet akarod? És 20 év múlva, amikor a gyereked ugyanannyi idős lesz, mint most te és azt mondja, hogy "apa, de te is ugyanezt csináltad, te ne beszélj itt nekem!" Akkor mit fogsz válaszolni? Mit mondasz majd? Hogy nézel tükörbe? És ma? Mit látsz amikor belenézel? Boldog vagy??? Komolyan? Ez az ami kielégít?? Nincs ürességérzeted, hogy nem teljes az életed? Nézz magadba egy kicsit. A saját árnyékodban élsz...
Jó éjt!

3 megjegyzés:

  1. Én tökéletesen boldog vagyok az életemben, semmi köze a tudatlanság állapotához. Tisztában vagyok vele, hogy mindenem megvan, és így is állok hozzá a dolgokhoz. Csak hogy az ember ilyen: SEMMI SEM ELÉG JÓ. Mindig több kell, nem lehet leállni.
    Eszem ágában sincs tönkretenni magam, sőt. Terveim vannak, nem süllyedek le. Azokat hiszem a barátaimnak, akik tényleg azok.

    VálaszTörlés
  2. nem neked szólt első sorban a komment...

    VálaszTörlés