Hatások

Kinek rosszabb?
Annak, aki talán mikor meglátja a virágokat, könnyekben tör ki, hogy milyen gyönyörű, de lehet, hogy soha se tudja majd megmondani, hogy mi az. Talán fel se fogja tudni fogni, hogy igen, vannak olyanok amiket a szél, van amelyeket a méhecskék porzanak be és ezek után száll a széllel, méhecskével a por és elviszi messze tájra, ahol újabb virág nő ki. Vagy nekünk, akik talán életünkben talán bonyolultabbnál, bonyolultabb matematikai és fizikai egyenleteket tudunk majd megoldani, vagy egész lexikonnyi irodalmár életrajzát tudjuk majd betéve, esetleg híres koncertzongoristák leszünk, vagy remek asztalosok, de mindig elfelejtjük megköszönni a körülöttünk állóknak a támogatást, szeretetet és széles mosollyal fogadni őket.
Minket az élet súlya terhel. Minden nap szenvedünk azzal, hogy elfogadjanak. Minden abból indul ki, hogy az emberek alapvetően a szeretetre vágynak és sokszor azt egy olyan személytől kaphatják meg, akiről nem is gondolták volna.
"Szomorú"- gondoltam. "Mi sajnáljuk őket, miközben mi vagyunk a sajnálatra méltóbbak"
Ezerszer inkább sajnállak titeket, akik elhatárolódtok embertársaitoktól, kik talán segítségre szorulnának, mint őket, akiknek kell a segítség.
"Szép az élet"- gondolnánk... pedig nem is láttunk semmit belőle.
Ti tudtátok, hogy azoknak is, akik csonk testtagokkal és talán "halmozottan hátrányos helyzettel" rendelkeznek, tehát hogy nagyon csúnya szóval éljek, valami testi, szellemi fogyatékkal kell együtt éljenek, azoknak is vannak ÉRZÉSEI? Egyik focit néz, a másik Barátok köztöt, van amelyik pedig a Musicalekre esküszik. SŐT Fenntvannak a Facebookon, iwiwen és néha még azt is mondják, hogy "Dögölj meg"... érzések. Emberiek. Miért? Mert emberek. Sokkal inkább emberek, mint mi...